Filozófiánk, hogy a versenyzésen kívül, abban is segítsünk a kerékpáros  sporttársaknak, hogyan készüljenek fel egy hazai túrára, vagy akár a CrossAlps-ra. A mentális és fizikai felkészítés mellett kerékpár kezelési praktikákban, és akár a kerékpár szervizelésében is segítséget nyújtunk, valamint klub programokat szervezünk.

Hírek és beszámolók

TRANSDINARA MARATON avagy verseny a mosolygó aknák földjén

2014.09.11.
Még valamikor tavasz végén láttam meg valahol véletlenül a Transdinara kiírását, ami elsőre elég érdekesnek, s nem túl keménynek tűnt. Mivel még soha nem indultam ilyen több napos maratonon, - pedig már évek óta ez a leghőbb vágyam- a rendezők is elsőbálozók voltak, úgy gondoltam itt az ideje a szezon végén buliból kipróbálni…arra csak közben jöttem rá, hogy ennek a „just for fun” érzéshez semmi köze nincs :D Mi sem egyszerűbb, mint őrült versenyre társat találni, Cleppi azonnal igent mondott, hogy szólóban kipróbálja, Dani pedig kicsit később gondolta úgy, hogy akkor menjünk vegyes csapatban ketten.

TRANSDINARA MARATON avagy verseny a mosolygó aknák földjén

 
Kicsit elkéstünk a meetingről és vacsoráról, de szervezők még békésen várták a helyi iskola aulájában a későn érkezőket, s legnagyobb döbbenetünk szó nélkül visszaadtak a nevezési díjunkból egy csomót, mondván nem egyéniben indulunk Danival, s így kevesebb a nevezés…na ilyet is keveset láttam eddig, piros pont. Mivel már a többieknek már elmondták, így a főszervező tartott nekünk egy kis külön eligazítást a főbb tudnivalókról, ami így szólt: 1. írjátok fel ezeket a telefonszámokat, az első ez enyém, a következő 5 a hegyimentőké, meg az általános segélyszolgálté, mindig legyen nálatok telefon.
3. Víz az majd lesz valahol az út mellett letéve flakonokban, meg fogjátok látni.
5. Az útról soha ne térjetek le, akkor sem, ha eltévedtek, mert itt mindenfelé aknák vannak.
Remek.
A szállás az iskola tornaterme, ahol a kézilabda kaput szerezzük meg magunknak, jóféle tornaszőnyegek társaságában, s békésen nyugovóra térünk a bringák pedig a nézőtérről figyelnek minket. Alvás előtt még hosszasan mulatozunk azon, milyen szuper a szervezés, mert ha „snake-bite”, akkor csak hívni kell a helikoptert, így defektet sem kell szerelnünk, de legalábbis helikopteres mentést szerveztek még erre az esetre is. :D
 
A rajt előtt még egy gyors instrukció, lassú rajt 2 km-en keresztül a rendőrautó mögött, aztán onnan lehet menni. Na, a lassúrajt 40-vel elindul, bakker ez rosszul esik, megyünk már 4 km-t, mire beirányítanak balra egy jókora köves emelkedőre, s az eleje innen elindul még jobban. És itt örülök igazán annak, hogy Dani a tiltakozásom ellenére 2.35-ös ducigumikkal fatbike-ot varázsolt a kis szépségemből, mert ezekkel kevésbé ráznak a hatalmas kövek és sziklák. Szép egyenletesen tempózunk felfelé a jólesőnél kicsit nagyobb sebességgel, amikor egyszer csak jön szembe a mezőny eleje. Ez meg mi? Dani ránéz a gps-re s sajnálkozva közli, hogy annyira nézte e többieket, ő sem vette észre, hogy nem is vagyunk a track logon….semmi baj, akkor menjünk fel rá.
Aztán innen számomra gyakorlatilag burleszkbe illő az egész. Az élboly sűrűn szentségel, a legmenőbbnek tűnő mix pár lány tagja hangosan a párját keresgéli, többen már defektet szerelnek, egyik vegyes pár fiú tagja pedig a lány hátsó kerekét forgatja bánatosan. Dani megállapítja, hogy az imént látott páros ma már tuti nem tud tovább menni, mert szerinte a lány racsnija eltört, így menjünk szépen, nem túl halálos tempóban, s akkor simán dobogósok is lehetünk, mert a prorider párocskát úgysem akarjuk üldözni, hozzáteszem nem is tudnánk.
Közben aztán megpillantjuk a hegyimentők terepjáróját, akik valahogy nagyon furán mutogatnak balra, s hamar meglátom, miért, valami nemlétező ösvényen kell sziklákon zergéset játszani lefelé, de ezt is megoldjuk JVicces, mert semmi ünneplő tömeg, csak az időmérő bácsi, a felesége, meg Sinj városka elhagyott reptere vár. Bemondják az időnket, s közlik, hogy a szállás ismét a helyi suli tornaterme, menjünk csak be a városba. Dani szerint a tracklog bevezet a szálláshoz, de nincs szerencsénk, mert már az összes főutcán lévő kávézó, söröző előtt elhaladunk, a gép szerint ott a cél, de sehol egy iskola. Több embert megkérdezünk a helyi iskola felől, akkor döbbenten visszakérdeznek, hogy iskola?? Hát itt olyan nincs, kezdek hülyén nézni, na jó, már egy ideje hülyén nézek, mert én inkább kávét szeretnék meg sört. Végül csak van iskola, zuhanyzó, meleg víz, kézikapu, kosárpalánk, Wouter már tisztán vigyorog, hogy foglalt nekünk tuti fekvőhelyet, szóval a már bevált helyen megágyazunk magunknak, s fürdés után azonnal bevetjük magunkat a városkába a jól megérdemelt kávé-sör-pizza kombó elfogyasztására, s kiki kedvére pihen utána. Cleppi a helyi parkot választja, mi visszatérünk a tornaterembe egy kis bubukálásra. Este aztán a beígért vacsora meglepetésünkre a mi lángosunkkal teljesen egyező cuccból áll, ami még nekem is kevés, így kipótoljuk némi helyi specialitással, a napi eredmények kihirdetése után. Cleppi megnyerte a szóló kategória első napját, mi 2. helyen értünk célba, s egy csomó időelőnyünk lett a 3.helyezetthez képest.
Másnap aztán 5-kor ébresztő, mert állítólag 5.30-ra jön a reggeli, mivel a mai hosszú nap miatt nagyon korán lesz a rajt. 5.30-kor még majd mindenki békésen alszik, így Cleppivel megállapítjuk, hogy valami fura van. Kiderül, hogy elfelejtették mindenkinek mondani, de eltolták fél órát a rajtot, s 6-ra jön a reggeli….azaz helyett 7-re meg is érkezik, addigra én már nem akarok belőle enni, inkább úgy gondolom, hogy a mai 90 km-t simán lenyomom kezdésnek egy zabszelet és egy banán társaságában. Cleppi közben röhögve közli, hogy látta ám az éjszakai akciót, de köszi, mert ő a füldugó ellenére is felébredt az emberre. Cuccokat már rutinos gyorsasággal tesszük el, s gyűjtjük az iskola elé, mert a csomagokat minden nap flottul tovább szállítják a következő városba. Magamra öltöm a kis hátizsákomat, benne a biztonsági esőkabát, láb,kar, belső, szerszámokkal, bár szívem szerint mindent Daniéba tennék, mert én valahogy nem tudom megszokni a hátizsákot, s előző nap is igen hamar megfájdult tőle a hátam. De mindig eszembe jut, milyen jól jön majd a benne lévő cucc, ha tényleg esni kezd, így nem berzenkedek. A banda szépen együtt elgurul a városka főterére, ahol különösebben nagy felhajtás nélkül 7.30-kor elrajtolunk.
Itt az elején az előző napi út utolsó szakaszán haladunk visszafelé, így aztán a síkon olyan nyomatás kezdődik, ami nekem nem igazán esik jól, de azért nyomjuk, mint állat. Hamar utolér minket az előző napon kiesett vegyes pár, s amikor hosszasan rajtunk utaznak, akkor Danival szépen belassítunk annyira, hogy kénytelenek elénk menni. Persze ez nekik sem tetszik, így aztán én mennék gyorsabban, de Dani leint, hogy hosszú nap lesz, úgyis nagy az előnyünk, velük már nem kell versenyeznünk, pihentebbek, ne nyírjam ki magam, blablabla. Miután a síkon és az enyhe lefelében már idegesítően lassúak megint elindulnék, de Dani hajthatatlan. És akkor egyszer csak jobbról egy lejtőn beszáguld elénk a mezőny eleje, mögöttük a felvezető motorossal, na ezen hangosan röhögünk, nem fenékig tejfel gyorslábú versenyzőnek lenni. Innen aztán elindul a napi mászás, ami 52 km-ig tart, kisebb-nagyobb emelkedőkkel, az elején még betonos úttal. Itt Dani elkezd kicsit gyorsabban menni, amit nem tudok értelmezni, ha már síkon nem mehettünk, mért éppen felfelé, ezen aztán jól össze is kapunk, vagyis én felhúzom az orrom, s nem szólalok meg vagy 2 órán keresztül. Közben olyan utakon kell felfelé menni, ahol majdnem lehetetlen tekerni néhány helyen, de még tolva is rosszul esik, aztán egy helyen kb. 3 km/h sebességgel felfelé haladva úgy esek oldalra, hogy még a bringa alá is beszorulok, amit egy bőgéssel igyekszem kiheverni, miközben a kavicsokat ütögetem a kezemmel. Dani meg sem szólal, megfogja a bringám, s tolja szépen tovább, így muszáj felkelnem, s menni. Észreveszem, hogy elferdült a nyergem, s még ki is szakadt a fehér gyönyörűség, mondanom sem kell, ez csak fokozza a jókedvemet.
Hiába, az ember ott segít, ahol tud…főleg magán J
 
Életünk első páros versenye, abszolút 2.hely, kalandosan őrült verseny, hihetetlen terepen.
 
<span ,"serif""="" style="font-size: 10pt;">Itt kell megragadnom az alkalmat arra is, hogy köszönetet mondjak Ördög Daninak, nem csak ezért a versenyért, hanem az egész évi, bringamosás-szerelésért, a nyafogások elviseléséért, s azért, hogy elviseli azt, hogy engem ez a versenyzés tart fiatalon s néha életben :)

Köszönöm Blazsó Marcinak is az edzést, s hogy ha jó a kedve elviseli a hülye leveleimet, sőt néha válaszol is rá :)

Támogatóink:

További cikkek:

Túra
SloEnduro 2018
2018.12.03.
Mostanában többször mondtam, hogy vannak a nagy bringás (most oly divatos és menő) influencerek és vannak, akik megvalósítják, amiről ők álmodoznak az internet bugyraiban.Viccet félretéve ...
Túra
Alpinbike Team az EWS Petzen - Jamnica futamán
2018.06.19.
Az Enduro World Series soron következő futamán - több magyar induló mellett - az Alpinbike Team versenyzői is megmérettetik magukat. Tegyük félre a sztárok neveit picit és szurkoljunk együtt ...
Túra
ENDURO CERKNO
2017.05.31.
Ha az ember párja nem szeret versenyezni maratonokon és cross countryn sem, akkor előbb-utóbb a hegy megy Mohamedhez, s elmegy vele lejtőzni kicsit. Ha ez a férfiember elég rafinált, akkor ...
Túra
Vértes marathon: my first race in 2017, my last Hungarian race
2017.05.24.
Yes, it finally happened, I am dead, again… What is different this time? I realize for the first time that I am truly exhausted, have been tired for forever, have had exhausted moments ...
Túra
Alpinbike, thanks for helping me out, again….
2016.12.12.
From my first days in Hungary, 3.5y ago till now, the Alpinbike crew has always been there for me. First to make me feel at home, to show me the trails all over the country, to assist me ...
SpiderClub Airborne