Néha az ember az élete egy-egy területén pihenőpályára kényszerül. Ez történt velem is: sikerült egy - szerencsére nem vészes - bokaszalag sérülést begyűjtenem. Azt mondják, ez az időszak alkalmas arra, hogy picit rendet tegyünk a fejünkben, illetve összegezzük a tapasztalatainkat. Én ez utóbbit választva írnék pár gondolatot a Dynafit VERTICAL 4 hátizsák kapcsán. Néhány hete tudtam meg, hogy részese lehetek a Dynafit nagykövetek csapatának. Épp ekkor indultam Bulgáriába egy hatnapos gerinctúrára a Pirin-hegységbe, szinte ad hoc módon, ezért annyi időm volt csak, hogy beugorjak az Alpinrun futóboltba egy új kistáskáért. Egyrészt – mint tudjuk – kiegészítőből sosem elég, másrészt rengeteg problémám volt már a nem megfelelő cuccaim miatt.
Bár egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a funkcionalitásra - kövezzetek meg érte -, de mégis el tudnak csábítani a külsőségek. Azt tapasztaltam, hogy a Dynafit cuccoknál e kettő találkozik. Nem tartom magam nagy sportolónak, egy "sima" lány vagyok, aki viszont általában mindent, így a futást, túrázást is szenvedéllyel, többnyire szorgalmasan csinál. Egy "igazi" sportoló biztos rögtön futni indul az új szerzeményben, nálam viszont a következő történt: hazaérve felpróbáltam különböző szettekhez, és azt tapasztaltam, hogy mindenhez megy. :)
Természetesen azóta több hosszabb-rövidebb futáson volt a társam, illetve a Pirinben is jó szolgálatot tett, ahol a rövidebb csúcsmászásokhoz használtam. Hogy mit tapasztaltam? Tudom, elég drasztikusan hangzik, de engem számtalanszor dörzsölt véresre hátizsak, a Dynafit zsák ezen típusa esetében semmi ilyesmi nem történt. Tökéletesen illeszkedik hozzám, jól szellőzik, illetve a kis mérete ellenére egész jól megpakolható. A Pirinben nagy, 10 kg-os táskával túráztunk. Fontos volt, hogy kis helyen elférjen, minél kisebb súlyú legyen. Ennek ellenére volt, hogy 2 l folyadék, 4 müzliszelet, esőkabát, karszár és pénztárca is elfért benne. Általában mindent zacskózni szoktam, hiszen magashegyen bármikor eleredhet az eső, de ezen a táskán felül a telefonomnak belül találtam egy zárható kis rekeszt. (Egy Iphone-t már sikerült a Bucsecsen eláztatnom, szóval erre már figyelek.)
Összességében őszintén mondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok a táskával, remélem, hogy még sok közös élmény vár ránk. Az Ausztrália című film jut eszembe, körülbelül magam is így összegezném:
"Minden vagyonom elfér a táskában. És ez jól is van így. (...) A legtöbb ember tulajdont akar. Földet, bőröndöket, kinek mi kell. Az ad nekik biztonságot. Pedig azt könnyű elveszíteni. És a végén úgyse marad más az embernek, csak egy történet. Az legyen minél jobb!"
Köszönjük Tündének a beszámolót!
