Honlapunk cookie-kat (sütiket) használ
A honlap sütiket és egyéb nyomkövető technológiákat alkalmaz, hogy javítsa a böngészési élményét, azzal hogy személyre szabott tartalmakat és célzott hirdetéseket jelenít meg és elemzi a weboldalunk forgalmát. További információkat ide kattintva érhet el.
Ahogy a túra nevében is szerepel átszeljük Szlovénia hegyeit, de a cél az, hogy mindezt a legjobb lefelékkel kombináljuk!
A lefelék teljesíthetők merev bicajjal is, de igazán egy jó össztelós' nyergében élvezetesek.
Reggeli 5-6 óra utazás után kis pihenő, szedelőzködés és indulunk is négy napos túránk legmagasabb hegyére az olasz-szlovén határon fekvő Matajurra (1650m). Már felfelé is káprázatos erdőben haladunk, melyet jellegzetes karsztképződmények színesítenek. Majd egyre magasabbra érve, szedermezőkön át jutunk el a kopár csúcsig, ahonnan olasz irányban a Matajur síkságba elnyúló lejtői, a távolban pedig a tenger látványa vár. Szlovén oldalon a Júliai Alpok I. világháborúban és a mi következő napjainkban is jelentős szerepet játszó hegyei fogadnak.
Innen olasz irányba indulunk egy hosszú, kihívásokkal teli, technikás nyomon. A hegy lábától aszfalton jutunk el a szállásunkra.
Reggel a gyönyörű Kozijak vízeséssel kezdünk. Ez a különleges völgy leginkább a Jurassic Parkhoz hasonlít. :)
Kobaridba leérve felmászunk Dreznicába aszfalton, majd onnan indul ismét a terep. A Krn D-Ny-i oldalán mászunk végig, az utolsó nyeregből gyönyörű panoráma fogad minket a Szocsa vögyének mindkét irányába és egy hosszú egynyomos lefelé, ami Világháborús bunker maradványokat is érint.
A hegy lábától ismét aszfalton jutunk el a szállásunkra. Akinek nem volt elég az még felmászhat a Javorca Szentlélek kápolnához, illetve a völgy egy másik különlegességéhez: egy I. világháborús bunkerhez, amelyben a lámpáinkkal bolyonghatunk is egy jó ideig. Másik alternatívaként a szállástól nem messze lévő, szintén elképesztő Tolminka szurdokban is el lehet tölteni néhány órát.
Tolminból kigurulva megcsodáljuk, ahogy a Szocsa égszinkék vize keveredik a kristálytiszta Tolminka vizével, majd a kettejük vízéből duzzasztott tó mellett kerekezünk. A harmadik, Idrijca patak mentén haladunk felfelé egy ideig, majd a Gorizia felé húzódó vonulat irányába fordulunk, és fokozatosan másszuk meg azt.
Eleinte csak lentről szemléljük az észak felé néző hatalmas sziklákat, majd szépen felmászunk közéjük. A "fennsíkon" hatalmas erdőkön keresztül jutunk el a déli oldalra, ahol élvezetes lejtő vár ránk.
A hegy lábánál pedig megcsodálhatjuk, ahogy folyó mennyíségű karsztvíz tör elő a sziklák közül.
Aki járt már a Ljubljana-Trieszt közötti autópályán, az tudja, melyik hegy a Nanos. Legalábbis, ha látja, biztos megismeri. Ez a hegy gyakorlatilag a Júliai Alpok utolsó nagyobb hegye. Különleges, kopasz, meredek oldalával régóta vág bele a környéken különös erővel létrejövő Bora széljárásba.
Szóval az a hegy megér egy napot!