Filozófiánk, hogy a versenyzésen kívül, abban is segítsünk a kerékpáros  sporttársaknak, hogyan készüljenek fel egy hazai túrára, vagy akár a CrossAlps-ra. A mentális és fizikai felkészítés mellett kerékpár kezelési praktikákban, és akár a kerékpár szervizelésében is segítséget nyújtunk, valamint klub programokat szervezünk.

Hírek és beszámolók

Héjja Attila beszámolója a Crosskovácsi maratonról és a Csömöri XCO-ról.

2015.06.22.
Crosskovácsi arról híres, hogy mindig pecsenyére sülünk, kivéve tavaly, akkor valahogy 21 fok volt az átlaghőmérséklet, akkor jól is mentem, sikerült a 8-ik helyre bejönni.

Héjja Attila beszámolója a Crosskovácsi maratonról  és a Csömöri XCO-ról.

 

Idén a szokásos forró versenyre számíthattunk. Kevés bemelegítés, alapos naptej felvitel után próbáltunk árnyékban maradni a rajt pillanatáig.
Rossz rajtot vettem, nem tudtam becsatolni. Hamarosan Táncos Sanyi állt az élre, nem értem fel rá a síkon, de csak 2-3 versenyző volt köztünk. Még az első emelkedő előtt beértük az előttünk rajtoló középtáv végét, ami nagyon nem tetszett. Nem volt elég az emelkedő, küzdeni kellett, hogy tudjunk előzni. Szerencse kellett hozzá, de a mászáson még közel maradtam Sanyihoz, pedig nem ízlett a tempója a melegben. Viszont a rövid kör végét jelentő lejtőnél én beragadtam lassabbak mögé. Kezdem azt hinni, hogy túl óvatos és szelíd vagyok ilyen esetekben, de nem szeretek letolni senkit a pályáról. Sikerült egy kis hátrányt összeszedni, de még láttam Sanyit a technikai zóna végén. Itt kaptam is egy friss kulacsot Dóritól, ami máris erőt adott hozzá, hogy felküzdjem magam Sanyira. No ez azért nem ment olyan gyorsan, hol sikerült egy kis távot nyernem, hol megúsztam kissé, de a hosszú, murvás lejtőre már elfogyott a hézag közülünk. Innen végig együtt mentünk, egy darabig egy hosszútávos master2 versenyzővel. Remek hideg csere kulacsokat kaptam közben Tasitól és Danitól! Ezek igen jól estek, mivel a bánya fölötti rész, ami minden évben kikészít, most is a pálya legforróbb pontja volt, és nagyon örültem, hogy folyamatosan tudtam folyadékot és ásványi anyagokat pótolni, High5 Zero formájában. Ezen a kemény emelkedőn, ahol fentről a nap tűz, alulról a kövek ontják a emelget, mindig kedvem lenne leszállni, és lelökni a biciklit a bánya feletti szakadékba, beülni egy hideg sörrel az árnyékba, és többet nem is gondolni arra, hogy ilyen nehéz sportot űzzek valaha életemben! Idén se volt sokkal másképp, csak Sanyi pedáljának nyikorgása nem hagyta az agyam ebbe az irányba eltévelyedni. Sokat vezettem Sanyi előtt, de a tempónk egyforma volt. Nem próbálkozott egyikőnk se, szerintem mindketten éreztük, hogy kb. egyforma erőben vagyunk a mai napon. A 40km-es frissítőnél még volt a kulacsomban, így Danitól vizet kértem a hátamra. Borzasztó jól esett! Addigra már túl voltam egy belső lázas hőhullámon, amikor a bőrömet hidegnek éreztem, szinte dideregtem, belül viszont forrtam, mint egy kazán. Az ezt követő részen elkezdtem gyorsítani, Sanyi végig mögöttem jött. Az utolsó emelkedőn még rátettem a tempóra, de Sanyi csak nem akart lemaradni. Tudtam, hogy itt már csak az dönt, hogy ki hibázik egyet. Sajnos én voltam az, a gyors, murvás szakaszon egy lejtő alján megállt a víz, széles pocsolyát képzett, csak jobbról lehetett kerülni, kicsit fékeztem, mert én bal oldalt haladtam, és abból a nyomsávól ilyen a tempóban nem kockáztattam meg a sávváltást, viszont Sanyi olyan közel volt, hogy bele kellett hajtanom a sárba, különben összeütközünk. Itt elment mellettem, az emelkedőn nem váltottam vissza, meglépett pár másodperccel. Ezt már nem tudtam behozni, a lejtőn nem voltam elég határozott, nem kértem, hogy engedjenek el, ami még rátett Sanyi előnyére. Így 6 másodperccel mögötte érkeztem be. Elég dühítő volt, de ez most így alakult, valakinek másodikként kellett beérni kettőnk közül. Talán jobb is, hogy nem a gyors lejtőn akadtunk össze a nagy véghajrában. Arról nem is beszélve, hogy azért mégiscsak második lettem a Crosskovácsi maratonon, amiről tavaly még csak nem is fantáziáltam! :)
Köszönöm szépen Dórinak és az Alpinbike csapatnak: Tasinak és Daninak a frissítést, és a buzdítást!

Csömör XCO
A pálya messze a legtechnikásabb, egészen más, mint az eddigi három Magyar Kupa futam nyomvonala. Már a hét elején mindenki a "nagy ugratóról" beszélt, és hogy itt ki esett el tavaly, no meg a rémisztő letörésről, ami a pályabejárós videón nem tűnt veszélyesnek. Ijesztgetésnek minden esetre remek volt, mert pénteken már enyhe gyomorgörccsel érkeztem meg a pályabejárásra. Nem sok ugratós pályán jártam életemben, így próbáltam előzetesen felkészülni, a Yoko-n leginkább. A bejáráson viszont a nagy ugratót nem éreztem nehéznek, annál inkább a nagy letörést. Elsőre nem is mentem le, inkább megnéztem mire vállalkozok. Nem annyira lejtő az, inkább egy szakadék. Normál körülmények között nem ereszkednék le rajta. Amint az ember a pereméhez ér, túl sok idő telik bele, mire meglátja az első szakaszt, ahol az út folytatódik a peremen túl, ugyanis a letörés első métere szinte függőleges. Igaz, van chicken-way, azaz ha valaki nem vállalja be a meredek letörést, akkor egy enyhébb lejtőn kikerülheti ezt a szakaszt, persze ezzel 5-10 másodperces időveszteséget szenved el. A pénteki edzésen három alkalommal gond nélkül lejöttem, megnéztem a kerülő utat is, de úgy gondoltam, nem lesz rá szükség a futamon.
A verseny elég későn, 16-kor kezdődött számunkra. A bemelegítés nem ment jól, tétova pulzus, közepesen erőtlen lábak. Nem lehetek mindig csúcsformában, most így kell helytállni.
Ismét elég béna rajtot vettem, de nem volt gond, az első emelkedőn hamar felértem a spiccre. Először Cser, majd Bogár Gabi állt az élre. Láttam, hogy Csernek nem esik jól Bogár tempója, nekem viszont egyenesen rosszul esett, de mentem Cser után. Egy darabig még Kefe is előttünk volt, majd a második emelkedőn lehagytuk. A kör második felénél eljött mellettem Megyó, ás Gabi is egyre messzebb került. A technikai részekkel nem volt gond, a para letörés már nem is tűnt vészesnek. A kis szurkolótáborom, Dóri és szülei ott buzdítottak az alján, ami sok pluszt adott. Az emelkedők viszont most nem mentek. Az új körön még láttam Gabit, de nem tudtam tartani a tempóját. A második körnél megkaptam a kért csere kulacsot Dóritól, de sajnos ezzel együtt is csak egyre lassultam. Nem üldöztem tovább senkit, inkább a stabil harmadik helyre koncentráltam. A negyedik körre éreztem kicsit frissebbnek magam, azt már kifejezetten élveztem. Végül harmadikként, ugyan tetemes hátrányt gyűjtve értem célba, de annál nagyobb örömmel, hogy túl vagyok rajta! A célban a kis szurkolótáborom várt, én pedig nagyon boldog voltam, hogy ismét dobogóra állhatok! Köszönöm az itatást és a buzdítást!


Attila

 

 

 

Támogatóink:

További cikkek:

Túra
DOWNHILL ORSZÁGOS BAJNOKSÁG 2022
2022.07.27.
Az Alpinbike Team csapatából mostanáig csak Ördög Dani volt olyan bátor, hogy kipróbálja magát a Downhill Országos bajnokságon. 2015 óta a csapat downhill versenyen nem képviseltette magát. ...
Túra
SloEnduro 2018
2018.12.03.
Mostanában többször mondtam, hogy vannak a nagy bringás (most oly divatos és menő) influencerek és vannak, akik megvalósítják, amiről ők álmodoznak az internet bugyraiban.Viccet félretéve ...
Túra
Alpinbike Team az EWS Petzen - Jamnica futamán
2018.06.19.
Az Enduro World Series soron következő futamán - több magyar induló mellett - az Alpinbike Team versenyzői is megmérettetik magukat. Tegyük félre a sztárok neveit picit és szurkoljunk együtt ...
Túra
ENDURO CERKNO
2017.05.31.
Ha az ember párja nem szeret versenyezni maratonokon és cross countryn sem, akkor előbb-utóbb a hegy megy Mohamedhez, s elmegy vele lejtőzni kicsit. Ha ez a férfiember elég rafinált, akkor ...
Túra
Vértes marathon: my first race in 2017, my last Hungarian race
2017.05.24.
Yes, it finally happened, I am dead, again… What is different this time? I realize for the first time that I am truly exhausted, have been tired for forever, have had exhausted moments ...
SpiderClub Airborne